A Bethlen Gábor Kollégium /Nagyenyed/ fennállásának 375. évfordulója alkalmából tartott megemlékezési ünnepségek okt. 11-én kezdődtek. Okt. 17-e az ülésszakok napja volt. diákok és tanárok olvastak fel dolgozataikból. A központi ünnepség okt. 18-án volt, a kollégium udvarán. Az egybegyűlteket Szatmári Ildikó aligazgatónő köszöntötte, majd ünnepi beszédek hangzottak el. Felolvasták Virgil Petrescu oktatási miniszter, Tabajdi Csaba államtitkár és Tokay György kisebbségügyi miniszter üzenetét. Kötő József, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, enyedi véndiák mondott beszédet, majd Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke következett, aki kifejtette: "Másoknak Oxfordjuk, Cambridge-ük van, nekünk Nagyenyedünk." A Kollégium diákjait és tanárait üdvözölte Fehér megye prefektusa és a város polgármestere. Takács Csaba ügyvezető elnök és Kötő József ügyvezető alelnök tartott beszédet. Az ünnepi szónokok sorát Krizbai Jenő igazgató zárta. - Jelképes jelentésű eseménye volt az ünnepségnek a 375 diákból álló iskolai kórus záróéneke. Okt. 19-én az iskola udvarán felavatták a kollégium második alapítójaként tisztelt Apafi Mihály fejedelem szobrát, Lőrincz Lehel alkotását. - Az ünnepi rendezvénysorozat felnőttek és diákok részére szervezett tudományos ülésszakot, festmény- és szoborkiállítást, műkedvelő színielőadást, jubileumi vásárt, népi- és hivatásos művészek bemutatóit, szoboravatást, ünnepi istentiszteletet foglalt magába. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 20., RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 20., 1136. sz./ A nagyenyedi kollégiumi ünnepségekre időzítve jelent meg Győrfi Dénes Nagyenyed és a kollégium /Kolozsvári Egyetemi Nyomda, Philobiblon sorozat, Kolozsvár, 1997/ című helytörténeti tanulmánykötete. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 25-26./
1999. szeptember 11.
Az 1999-2000-es tanévtől kezdődően megszűnik a 13 osztályos tanítóképzés, és ennek helyét a hároméves főiskolai tanítóképző veszi át. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban a 100 meghirdetett kilencedikes helyre - matematika-informatika, természettudományok, református szeminárium, pedagógia szakokra - sokan jelentkeztek - közölte Szatmári Ildikó aligazgató. A szórvány megyékből is jöttek, de 7-8 diák jött például a moldvai csángók közül. Megkezdődött a felvételi a Babes-Bolyai Tudományegyetemmel karöltve beindított felsőoktatási jellegű hároméves tanítóképző-francia nyelv szakra. Eleinte gond lesz a főiskolai szinten tanító oktatókkal, hiszen 3-4 egyetemi tanárnak Kolozsvárról kell majd Nagyenyedre ingáznia. Vendégszobát biztosítanak a kolozsváriaknak. /Szabó Csaba: Egyetemi felvételi Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./
2000. szeptember 5.
Belényesen tartották szept. 1-3-a között a VI. Partiumi Honismereti Konferenciát, melyet Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédelmi Bizottság elnöke nyitott meg. Szatmári Elemér Kőröstárkányról, Máthé László lelkész Várasfenesről, Szigeti József Magyarremetéről, Boros István pedig Belényesújlakról és környékéről beszélt. Földessy Mária Belényessonkolyost és Kőrösjánosfalvát mutatta be, Egyed Teréz a várasfenesi népszokásokat. Szatmári Ildikó, a Babes-Bolyai Egyetem utolsó éves magyar-néprajzszakos hallgatója faluja, Kőröstárkány és a belényesi medence demográfiai problémáit taglalta a kőröstárkányi református egyházközség anyakönyvei alapján. Dánielisz Endre a Fekete-Körös-völgyi magyarság néprajzának különböző aspektusairól értekezett. A jelenleg Miskolcon élő Kún József tanár beszélt Belényeshez való kötődéséről. Hosszú éveket töltött a szekuritáté börtöneiben. Gyakran jár haza, összegyűjtötte szülőföldje még megmaradt népművészeti, népzenei hagyományait, és egész életművével örök emléket állított szűkebb pátriája embereinek. Bemutatták Zsisku János Belényes monográfiája c. könyvét. Az Árpád-kori települések ismertetése jegyében a nagyváradi Kordics Imre Asszonyvásárt, Kiss Kálmán Túrterebes helyneveit, Tövissi József kolozsvári professzor Vargyas községet mutatta be. Kovács Rozália Érmihályfalva temetőjének csónak alakú fejfáiról beszélt. - Balogh Ferenc műépítész, a Kelemen Lajos Társaság elnöke arról tájékoztatott, hogyan készült az a CD, amely az erdélyi műemlékek térinformatikai rendszerezéséhez járult hozzá. Érdekes volt Major Miklósnak a szilágynagyfalui besenyő település feltárásáról szóló munkája, de Antal Béla Biharpüspökiről valló dolgozata is, nemkülönben Nagy Mária munkája az Őssi nevű településről. Karacs Zsigmond a Belényesi Főgimnázium 1896/97-es anyakönyvét mutatta be. Dukrét Géza Szentjobb nevének és eredetének történelmét, Bara Eszter Ákos, Görbe István pedig Dabolc történetét ismertette. György Irén szalacsi történelemtanárnő községének 1772-es urbáriumát elemezte. A konferencián bemutatták a Partiumi Füzetek 13., A szabadságharc zászlaja alatt című kötetét. /Pávai Gyula: VI. Partiumi Honismereti Konferencia. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 5./
2001. április 18.
Ápr. 21-én, Kolozsváron a Bethlen Kata Diakóniai Központban az Iskola Alapítvány megalakulásának öt éves évfordulójára emlékeznek, amelyen a köszöntő beszédeket Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, illetve az alapítvány elnöke tartják. Az Iskola Alapítvány öt esztendei tevékenységét annak ügyvezetője, Somai József ismerteti. Ugyanakkor sor kerül a szórványoktatásról szóló szakmai tanácskozásra, amelynek nyitó előadását (Szórvány, egyház, misszió) Vetési László, a Szórvány Alapítvány elnöke tartja. Az Iskola Alapítvány szórványprogramjairól Somai József értekezik, Bodó Barna pedig Iskolabuszok, ingázás címmel tart előadást. Szórványprojekteket ismertetnek Böjte Csaba (Déva), Vízi Imre (Kolozsvár), Farkas Miklós (Segesvár), Szatmári Ildikó (Nagyenyed), Lakatos András (Kalotaszentkirály), Orbán Mária (Déva), Kun Árpád (Bács), Pillich László (Kolozsvár), Bauer Madarász Ilona (Óradna), Jakab Elek (Medgyes), Vicsai János (Szamosardó), Jakab Mihály (Beszterce), Pakó Benedek (Szászrégen), Hegyeli Attila (Klézse), Kassai Géza (Petrozsény), Juhász Péter (Szecsele), Szegedi László (Kőhalom), Németh Ildikó (Válaszút), Kovács Izabella (Mezőbánd). A projektek megvalósíthatásának lehetőségeiről értekeznek: Ríz Ádám (Szórvány-támogatási rendszerek), Lászlófy Pál (A RMPSZ szórványprogramja), Halzl József és Veress László (Az Illyés Közalapítvány szórványprogramja), Berényi Dénes, Csete Örs (Az Apáczai Közalapítvány szórványprogramja), Nagy F. István (Az RMDSZ szórványprogramja). /Öt éves az Iskola Alapítvány. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./
2001. április 23.
Az Iskola Alapítvány létrehozásának ötödik évfordulója alkalmából nagyszabású szórványoktatási tanácskozást szerveztek ápr. 21-én Kolozsváron. Az egész napos munkaülésen a szórványoktatás-szervezés terén eredményesnek bizonyult szakemberek, pedagógusok, lelkészek vettek részt, de szép számban képviseltette magát a hazai és magyarországi civil szervezeti szféra is. A tanácskozást Markó Béla, az RMDSZ, illetve az Iskola Alapítvány elnöke nyitotta meg, aki hangsúlyozta: az Iskola Alapítvány a magyarság számára hátrányos 1995-ös oktatási törvény megszavazása után született meg. Markó hangsúlyozta: a szórványt nem szabad feladni. Az elnök szerint nem diaszpóráról van szó, hanem "irtásról": olyan közösségről, amely körül kiirtották az erdőt, a levegőt. - Bálint-Pataki József /Határon Túli Magyarok Hivatala/ bizakodó volt a magyar státustörvénynek a szórványmagyarság közérzetére való kihatásával kapcsolatban. Somai József, az Iskola Alapítvány ügyvezetője bemutatta az alapítvány eredményeit. Vetési László, a Szórvány Alapítvány elnöke elmondta: a szórvány mentéséhez szükséges lélegeztető készüléket a magyar kormánynak kell beszereznie - az erdélyiek működtetik majd. A szakértő felhívta a figyelmet egy sajátos jelenségre is: egy olyan oktatássérült nemzedék van felnövőben, amelynek tagjai a magyar kultúra amolyan analfabétáiként egyre jobban kiszorulnak a magyar kultúrvilág peremére. - Bodó Barna, a Diaszpóra-Szórvány Alapítvány elnöke az ingázás országos szintű, 1989 óta tartó, fokozatos ellehetetlenülésére hívta fel a figyelmet: nincsenek gyárak, meggyérült a munkások száma, így a munkásbuszok nem állnak rendelkezésre. A meghívott, a szórványoktatás terén komoly eredményeket elért szakemberek beszámoltak munkájukról. A következő helyzetelemzések hangzottak el: Vízi Imre (Theodidaktos - Kolozsvár), Farkas Miklós (Szórványkollégium - Segesvár), Lakatos András (Kalotaszentkirály), Szatmári Ildikó (Nagyenyedi kollégium), Böjthe Csaba (Ferences kolostor - Déva), Orbán Mária (Dévai líceum), Kun Árpád (a Hunyad megyei Bácsi település lelkésze), Pillich László (Heltai - Kolozsvár), Bauer Ilona (Óradnai Iskola), Vicsai János (Szamosardó), Jakab Elek (Medgyes), Jakab Mihály (Beszterce), Pakó Benedek (Szászrégen), Hegyeli Attila (Klézse), Kassai Géza (Petrozsény), Szegedi László (Kőhalom), Balázs Bécsi Gyöngyi (Válaszút), Kovács Izabella (Mezőbánd). - Az elrománosodás egyre gyorsabban halad előre a szórványvidékek felől a tömbmagyarság felé, ezt Beder Tibor Hargita megyei főtanfelügyelő számos riasztó székelyföldi adattal támasztotta alá. - Ríz Ádám, a magyar Oktatási Minisztérium főosztályvezetője elmondta: Magyarországon eddig nem volt jól körülírt szórványkoncepció, így az Erdély felé irányuló támogatások sem voltak mindig igazán jól összehangoltak. Ahhoz hogy az összehangolt támogatási rendszer beinduljon, a magyar minisztériumnak el kell készítenie a Kárpát-medence szórványtérképét, az erdélyieknek viszont meg kell találniuk a módját annak, hogy más forrásokat is felkutassanak, és igénybe vegyenek, például a román szakminisztériumot. /Szabó Csaba: Ostromlétrák a szórványosodás mozgó falai előtt. Prófétalelkületű emberek az ötéves Iskola Alapítvány jubileumán. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./
2001. május 11.
Ápr. 21-én ünnepelték Kolozsváron az Iskola Alapítvány megalakulása ötödik évfordulóját, melyet összekötötték a szórványoktatásról szóló szakmai tanácskozással. Markó Béla, az RMDSZ elnöke emlékeztetett: 1995-ben székelyudvarhelyi tiltakozó gyűlésen meghirdették, hogy tiltakoznak és építeni fognak. A szórvány helyett inkább "irtásról" lehetne beszélni vagy ritkításról. Megritkították körülöttük azt a közeget, melyben éltek. Ma már Erdélyben a magyarságnak legalább a fele szórvány vagy kisebbségi helyzetben él. Kötő József, méltató szavak kíséretében az erdélyi civil társadalom nevében átnyújtotta azt a díszoklevelet Bálint-Pataki Józsefnek /Határon Túli Magyarok Hivatala/, amely arról tesz tanúságot, hogy az utolsó tíz évben az építkezésben mindig jelen volt a vártán. - Vetési László, a Szórvány Alapítvány elnöke meghatározta a szórványstratégiát. Minden régióban és területen el kell készíteni a szórványmagyarság lokális, teljes, átfogó, gazdasági, kulturális, etnikai, nyelvi, önértékelési rehabilitációs tervét. Az oktatáshoz pénz kell. A költségeket a magyar államnak kell állnia, mert megjelent a magyar nyelv analfabetizmusa. Oktatássérült gyermeknemzedék nő fel. Ez a nemzedék gyakorlatilag nem férhet hozzá saját anyanyelvi információihoz. Egy közösség először oktatásszórvány lesz, utána bekövetkezik az etnikus szórvány. Kihalóban van az a nemzedék, amely még emlékezik valamilyen pozitív magyar élményre. Az új nemzedék nem érti, mit is jelent a mi és az ők. - Bodó Barna, a Diaszpóra Szórvány Alapítvány elnöke az ingázás és oktatás problémájáról értekezett. Valamikor működtek a nagy gyárak, melyekbe ingáztak a munkások és velük utaztak az iskolások is, akik ingáztak. Mára ez megszűnt. - Ezután 19 felszólalás hangzott el, egy-egy terület képviselői referáltak helyzetükről. Vízi Imre (Theodidaktos-Kolozsvár) a tehetséggondozó bentlakás fontosságát emelte ki. Farkas Miklós (Szórványkollégium-Segesvár) egy új épület felépítéséről értekezett. Szatmári Ildikó (Bethlen Gábor Kollégium - Nagyenyed), könyvtárak létrehozását sürgette. Lakatos András (Kalotaszentkirály) szerint a tanügyi törvény politikai fércmunka. Böjte Csaba (Ferenc-rendi kolostor-Déva) elmondta, 200 gyermekkel Déván, 30 gyermekkel Szászvárosban 1995-ben létrehozták a magyar tannyelvű iskolát. A költségek 1/3-át a román állam állja! Orbán Mária (Dévai líceum) szerint meg kell szervezni a lokális stratégiát. Kun Árpád (Hunyad megyei Bácsi település lelkésze) figyelmeztetett, nagyon kevés a magyar gyermek. Ennek megfelelően kell dolgozni. Pillich László (Heltai Közalapítvány-Kolozsvár) a távképzés, távoktatás, Internet fontosságát érintette. Bauer Madarász Ilona (Óradna) a 850 lelket számláló magyar közösség küzdelmeit, eredményeit sorolta fel. 1965-ben megszüntették a I-VIII. osztályos magyar tagozatot. 37 év után megnyílt a magyar nyelvű óvoda. Sikerült felépíteni a Reményik Sándor magyar házat. Vicsai János (Szamosardó): iskolák zárnak be gyermekhiány miatt. Mezőgazdasági szakoktatást kellene létrehozni. Beder Tibor Hargita megyei főtanfelügyelő: Székelyudvarhely környékén az iskolák elnéptelenednek. 400 gyermeknek szórványtábort szerveznek. Szegedi László (Kőhalom) szerint, az elszegényedés következtében a gyermekek tanulhatnak. 72 gyermeket "fogadott" a családba. Murvai László, a Tanügyi és Kutatási Minisztérium vezérigazgatója jelezte: az az osztály, melyet ő irányít, a továbbiakban is partnere a szórványoktatási gondokkal küzködőknek. Ríz Ádám, a magyar Oktatásügyi Minisztérium főosztályvezetője: Magyarországon nem volt szórványtámogatási koncepció. El kell készíteni a Kárpát-medence szórványtérképét. Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány igazgatója: az Apáczai Közalapítvány a határon túli magyarság támogatására 3 év alatt 2 milliárd forintot közvetített. Ebből az összegből több mint 400 millió forint jut évente az erdélyi magyarságnak. Tibád Zoltán, az Illyés Közalapítvány erdélyi alkuratóriumi titkára arról a felelősségről beszélt, mely egy ilyen munkával jár. Végül Lászlófy Pál, az RMPSZ országos elnöke, valamint az RMDSZ oktatási alelnöke, Nagy F. István ismertette tevékenységüket. /Csomafáy Ferenc: Tiltakozunk és építeni fogunk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./
2003. január 24.
Megalakulásának tizedik évfordulóján, jan. 22-én hivatalos magyarországi küldöttség látogatta meg az AGORA Információs Ifjúsági Iroda romániai központját. Petri Zsolt, az Oktatási Minisztérium Határon Túli Hivatala Főosztályának helyettes vezetője, Szatmári Ildikó államtitkári tanácsadó és Horváth Tamás, a Márton Áron Szakkollégium főigazgatója egyúttal az Erdélyi Magyar Ösztöndíjtanáccsal tárgyalt. A magyar kormány néhány újdonságot akar bevezetni az anyaországban ösztöndíjjal középiskolai és felsőoktatási tanulmányaikat végző határon túli fiatalok megsegítésében. Azokat juttatnák pályázatokhoz, akik tanulmányaik befejeztével a szülőföldjükön vállalnak munkát. Erre vonatkozóan az érdekeltek előzetes szerződésben elkötelezik magukat erre. A felsőoktatás tekintetében fel szeretnék mérni, hogy milyenek az igények, és szükség esetén a részképzést is alkalmaznák. Ennek érdekében a Határon Túli Felsőoktatási Tanács egyeztetni kíván a Sapientia Alapítvánnyal, a többi itteni oktatási intézménnyel és az RMDSZ-szel. Sipos Gábor, az Erdélyi Magyar Ösztöndíjtanács elnöke elmondta: a magyar oktatási minisztérium most 1-2 évre kiterjedő átmeneti időszakban gondolkodik az ösztöndíjrendszer megreformálásáról. /Ördög I. Béla: Tízéves az AGORA Információs Ifjúsági Iroda. További, de átgondoltabb anyaországi támogatások. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./
2003. március 24.
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság a szokásos tavaszi partiumi honismereti találkozóját tartotta Nagyváradon, márc. 22-én. A Kriza János Néprajzi Társaság tagjai a moldvai csángókról tartottak előadásokat. Dukrét Géza elnök köszöntő szavait követően kezdetét vették a felolvasások. Az első részben a PBMEB tagjai, Kupán Árpád, Antal Béla, Nánási Zoltán és Borbély Gábor II. Rákóczi Ferencnek a Partiumhoz kötődő emlékeit idézték fel. Ezt követően Székely Antal, Nagy Aranka, Fábián József és Bessenyei István változatos tematikájú ismertetőket tartott a 20. század emlékezete tematikában. A találkozó második részében a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság elnöke, dr. Pozsony Ferenc és a társaság fiatal tagjai - Peti Lehel, Kinda István, Nagy Emőke, Ilyés Sándor, Pete Komáromi Sára, Ivácsony Zsuzsa, János Szatmári Ildikó, Fülöp Mónika, Miklós Zoltán és Buzogány Zsuzsa - tartottak előadásokat kutatási témájukról, a moldvai csángók életéről. /Péter I. Zoltán: Honismereti találkozó volt Váradon. = Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 24./
2003. május 28.
Drescher J. Attilát, a pécsi tudományegyetem szekszárdi főiskolai karának vezetőjét bízták meg a Márton Áron Szakkollégium (MÁSZ) vezetésével - írta a Magyar Nemzet május 20. száma SZDSZ-es váltás a szakkollégiumban címmel. A határon túli magyar hallgatók budapesti diákotthonának előző főigazgatója Horváth Tamás volt, akinek hároméves megbízatása idén április közepén járt le. Az Oktatási Minisztériumban (OM) elégedettek voltak Horváth szakmai munkájával, ennek ellenére új pályázata sikertelen maradt. Drescher - aki 1998-ban SZDSZ-es önkormányzati képviselőjelölt volt - OM-támogatásának hírére április 7-én a MÁSZ munkatársai levelet írtak Magyar Bálint miniszternek és az összes államtitkárnak, melyben a bizottság javaslatának felülvizsgálatát kérték. A szakkollégium Hallgatói Önkormányzata is levelet küldött az OM-be, melyben kifogásolták, hogy nem kérdezték meg a véleményüket. A vezetőváltás hírére néhány nap alatt összesen kilencven határon túli szakmai szervezet és több közéleti személyiség juttatott el ajánlást a minisztériumba, amelyben Horváth főigazgatót támogatták. A MÁSZ 1991 óta működik. A budapesti diákotthonban 900 teljes és 120 részképzésben részt vevő határon túli magyar hallgató lakik. Horváth Tamás munkája nyomán Szegeden, Pécsen és Debrecenben is beindult a kollégiumi képzés. A döntés mögött személyes, politikai indítékok állnak: az RMDSZ csúcsvezetése nem kedvelte az OM előző közigazgatási államtitkárát, s a jelenlegi főigazgatót az államtitkár egykori közeli munkatársának tartják. Az is köztudott, hogy az RMDSZ az OM politikai államtitkárságára beültette emberét, határon túli ügyekben való tanácsadás céljával, Szatmári Ildikót (Markó Béla egykori tanácsadójának, a pár évnyi bukaresti pártszolgálat után Budapestre költözött és újabban Erdély-szakértő médiaemberként fel-feltünedező Szatmári Tibornak a felesége). Úgy tudják, hogy az OM Határon Túli Magyarok Főosztályán már semmi sem történik Szatmári Ildikó bólintása nélkül, s a Márton Áron Szakkollégium megregulázása után jelenleg az Apáczai Közalapítvány van terítéken, ahol már sikerült elérnie, hogy az alapítvány kuratóriumi elnökének hiányában ő hozza meg a döntéseket. /Jól dolgozott, de Markóék nem szerették. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 28./
2003. október 21.
Az erdélyi szórványkollégiumok képviselői gyűltek össze október 18-19-én Segesváron. A rendezvény szervezője a tízéves segesvári Gaudeamus Alapítvány (GA). Dr. Murvai László szerint a szórványoktatást a kollégiumok menthetnék meg. Szükség van egy átfogó szórványstratégia kidolgozása. Farkas Miklós, a GA elnöke nyitotta meg a konferenciát. A tervek között szerepel egy Szórványkollégiumok c. kiadvány létrehozása, amelyben a rendezvényen jelen lévő kollégiumok mutatkoznának be. Dr. Szabados Tamás, az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára közölte, hogy a 2004-es magyar költségvetésben százmillió forintot szánnak a szórványvidékeknek. A szórványiskolák a romániai magyar iskolák tizennégy százalékát teszik ki. Az utóbbi két évben tíz iskola szűnt meg. Mindent megtesznek, hogy a felszámolást megakadályozzák. Sok esetben sikerült miniszteri határozattal a létszám alatti iskolákat fenntartani. Dr. Kötő József, az RMDSZ oktatási főosztályának vezetője, az óvodai oktatás építésének fontosságát hangsúlyozta a szórványvidékeken, ahol a romániai magyarság egyharmada él. Ez a réteg gyorsan halad az identitásvesztés felé. Vetési László, a Szórványtanács elnöke örömmel számolt be arról, hogy az utóbbi hetekben több bentlakást és otthont avattak fel az Apáczai Közalapítvány jóvoltából. Kiemelte az árvaházi program, a nagyvárosi oktatás egyik feladatának, a "szilenciumi" otthonok létesítésének fontosságát. Szatmári Ildikó és Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány küldöttei, Hadnagy Miklós, az Illyés Alapítvány irodaigazgatója, az általuk képviselt intézmény szórványprogramját mutatták be. Továbbra is támogatják a kollégiumok építését és működtetését, a pedagógusok bérkiegészítését, folytatják az iskolabusz- és ingázás-programokat. Az IKA anyanyelvi táborok szervezésében működik közre. Az Iskola Alapítványnak, mint ahogy annak ügyvezető elnöke, Somai József kifejtette, nincs külön szórványprogramja, de a szórványkérdés mindig prioritást élvez náluk. Emléktáblát avattak a régi kollégium épületén, amelyet az Illyés Közalapítvány és Iskola Alapítvány támogatásával sikerült megvásárolni. - A segesvári GA a helyben maradásért, az anyanyelv megőrzéséért folytatott küzdelmével az elmúlt tíz évben megbecsülendő és követendő példát mutatott az egész erdélyi magyarság számára - jelentette ki Markó Béla okt. 19-én, vasárnap Segesváron. Az ünnepség zárórendezvényén jelen volt Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke is. A GA vezetői elmondták, tízéves tevékenységük során több mint 200 diák számára biztosítottak bentlakást és tanulási lehetőséget. Jelenleg 50 nehéz szociális helyzetű magyar diák lakik a bentlakásban. /Mészely Réka: Összefogás a szórványért. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./
2004. március 23.
Megjelent a románul író temesvári Szatmári Ildikó több mint három és fél évtizedes újságírói, írói munkásságából válogató kötet. A négyszáz oldalas könyv (Ca sticla, zidul, Augusta Könyvkiadó, Temesvár), melyet Achimescu Ildico néven jelentetett meg –férje után ugyanis ezt a nevet vette fel, és ezen a néven vált ismertté – a különböző temesvári lapokban megjelent írásaiból közölt bő válogatást. Az első írás Anavi Ádámról szól, az idős költőről. A könyvben román, magyar, német, szerb írókkal, művészekkel, kutatókkal találkozik az olvasó. Köztük van Balázs Attila színész, Demeter András István színművész-igazgató, Koczka György dramaturg és publicista, Fall Ilona színművész, Valkay Ferenc balett-táncos és koreográfus, Zsizsik Margit operaénekesnő vagy Kádár Ferenc volt operaház-igazgató és Kovács Zoltán, az Agenda sajtótröszt igazgatója. /Pongrácz P. Mária: Így jutunk be a Pantheonba. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 23
2005. augusztus 23.
Elkészült a magyarországi polgári titkosszolgálatok éves jelentése, amelyet az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságával is ismertettek. Ennek kapcsán szó volt egy kémtörténetről, amely a Határon Túli Magyarok Hivatalához és Erdélyhez kapcsolódik. – A nemzetbiztonsági szolgálatok a törvény betűjéhez és szelleméhez ragaszkodva végzik munkájukat, ennek konkrét részletei azonban államtitoknak minősülnek – közölte Tóth András, a magyar polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításában közreműködő politikai államtitkár az MTI-vel, akit a Magyar Nemzetben megjelent kémtörténettel kapcsolatban keresett meg a hírügynökség. A Magyar Nemzet augusztus 22-én beszámolt arról, hogy az NBH tavaly kiszorított Magyarországról egy házaspárt, mivel a titkosszolgálat gyanúja szerint a román hírszerzésnek dolgoztak. A Magyar Nemzet szerint a házaspár nőtagja, Sz. I. korábban a Határon Túli Magyarok Hivatalánál (HTMH) dolgozott, és itt „intim kapcsolatba került” a hivatal azóta már leköszönt vezetőjével, valamint „ennek a kormányzati ciklusnak egy volt és egy jelenlegi miniszterével”. Tóth Károly elfogadhatatlannak tartja, hogy „Magyarországon lassan dicsőség lett valós, vagy nem valós államtitkokat, az állam érdekeit semmibe véve a nyilvánosságnak kiszivárogtatni”. Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) volt elnöke megdöbbentőnek és felháborítónak tartja, határozottan visszautasította, hogy a napilap összefüggésbe hozta őt egy kémtörténettel. Bálint-Pataki József, akit egészségügyi okok miatt, saját kérésére, július elsején mentett fel elnöki tisztéből a külügyminiszter, az MTI-nek elmondta: elkeseredett, hogy ilyen színvonalú koholmányok, képtelenségek jelenhetnek meg egy országos napilapban. Leszögezte: elnöksége alatt, azaz 2002 júliusa és 2005 júliusa között a hivatal egyetlen munkatársával szemben sem merült fel nemzetbiztonsági jellegű probléma. /”Kémbotrány” a HTMH-ban? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./ Az Index című internetes portál úgy tudja, Szatmári Tiborról és feleségéről van szó, az Sz. I. monogram Szatmári Ildikót takarja, aki egyebek mellett a budapesti oktatási tárca főtanácsosa is volt, férje pedig nem más, mint Szatmári Tibor, az RMDSZ egykori budapesti irodavezetője. Szatmári Ildikó egyébként a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) mellett idén áprilisig kuratóriumi tag volt az Apáczai Közalapítványban, Szatmári Tibor pedig idén januárig intézte az RMDSZ anyaországi kapcsolatait. Szatmári Ildikó a magyar titkosszolgálatok információi szerint intim kapcsolatba került a HTMH időközben leköszönt vezetőjével, Bálint-Pataki Józseffel, továbbá ennek a kormányzati ciklusnak egy volt és egy jelenlegi miniszterével. Ezt a lap szerint számos más információn kívül telefonlehallgatási jegyzőkönyvek tanúsítják. Szatmári Tibor az Index megkeresésére tagadta, hogy kapcsolatban álltak a román hírszerzéssel. „Régi szokása az RMDSZ-t kritizáló erdélyi és magyarországi radikálisoknak, hogy a Szekuritátéval és annak utódszervezeteivel hozzák kapcsolatba az RMDSZ vezetőit és azok munkatársait” – magyarázta Szatmári Tibor, aki RMDSZ-es állásának megszűnését azzal indokolta, hogy a szövetség kormányra kerülése után a diplomácia szabályainak mondott volna ellent, ha Markó Béla kormányfő-helyettes tanácsosaként egy másik országban dolgozna. Szatmári jelezte, felesége még tavaly tavasszal átesett, a HTMH-ban kötelező C típusú vizsgálaton, továbbá neje az új támogatáspolitikai főosztály vezetéséről maga mondott le, mert „ebben a minőségben már nem csak oktatási kérdésekkel kellett volna foglalkoznia”. Markó Béla RMDSZ-elnök ugyancsak az Indexnek elmondta, augusztus 22-én szerzett tudomást a Szatmári-ügyről, viszont az RMDSZ már december–január folyamán megszakította a kapcsolatot budapesti képviselőjével. „Mondjuk úgy, hogy nem tartottunk igényt a munkájára” – fogalmazott Markó. Répássy Róbert, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának fideszes tagja – részletek említése nélkül – azt nyilatkozta, hogy a titkosszolgálatok éves beszámolójában mások mellett szerepelt a román hírszerzés magyarországi tevékenysége is. /Besúgó az RMDSZ volt tanácsosa? = Krónika (Kolozsvár), aug. 23./ A Magyar Nemzet cikke: Villányi Károly: Kormányzati érintettek a kémtörténetben /aug. 22./.
2005. augusztus 24.
Pest megyében építkezik a román titkosszolgálatokkal hírbe hozott erdélyi házaspár. A Szatmári házaspár cáfolja az ellene felhozott vádakat. A Magyar Nemzet Sz. I. monogramját közölte, az Index című internetes újság írta meg, hogy Szatmári Tiborról, az RMDSZ volt magas rangú tisztségviselőjéről, valamint nejéről, Ildikóról van szó. Szatmári Tibor és felesége már évek óta Magyarországon él, egyikük sem szándékozik visszatérni Romániába. A Krónika úgy értesült, hogy Markó Béla RMDSZ-elnök korábban felháborodott hangon kérte számon Verestóy Attila szenátoron: „miért nem tájékozódott időben arról, hogy Szatmári Tibor a hírszerzés embere?” Verestóy ugyanis annak a bizottságnak az RMDSZ-es tagja, amely a szenátus és a képviselőház nevében gyakorolja az ellenőrzést a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) fölött. Szepessy László, az RMDSZ Szövetségi Elnöki Hivatalának igazgatója, Szatmári Tibor sajtóiroda-vezető egykori felettese elmondta, a sajtóból értesült a magyarországi kémtörténetről, a házaspár állítólagos szerepéről. Gorka Sebestyén budapesti nemzetbiztonsági elemző a Krónikának elmondta, a román titkosszolgálatok roppant aktívak a térségben, beleértve Magyarországot. Markó Béla szövetségi elnök 1999. június 15-én nevezte ki Szatmári Tibort az RMDSZ sajtóirodájának vezetőjévé. Szatmári aránylag hamar, 2000. március 10-én lemondott tisztségéről, távozása okaként ellenben eltérő érveket sorolt fel a nyilvánosság, illetve Markó Béla előtt. A sajtónak szétküldött nyílt levelében azt írta: az utóbbi félév politikai történéseit figyelembe véve úgy érzi, képtelen egy olyan szervezet sajtókapcsolataiért és médiastratégiájáért felelni, amely nem ért egyet saját magával. „Nem tudom elfogadni, hogy miért állítja az RMDSZ-t az alapszabály szerint képviselő tiszteletbeli elnök, hogy kommunista és totalitarista módszerekkel vezetik a szervezetet. Nem tudom elfogadni, hogy most, a parlamenti választások előtt az RMDSZ egyik vezető testülete sem határolódott el a tiszteletbeli elnök azon kijelentésétől, hogy nem lenne nagy kár, ha a parlamentbe sem jutna be az RMDSZ.” – írta Szatmári. Markó Bélának címzett másik, bizalmas feljegyzése más magyarázatot rejt. Szatmári Tibor ebben azt írja: mivel meggyőződése, hogy jelen pillanatban (vagyis 2000 tavaszán) az RMDSZ és vezetősége a romániai magyarság érdekeit képviseli, nincs szándékában ártani a szövetségnek. „Nem fogom említeni az RMDSZ Szövetségi Elnöki Hivatalában használatos titkosszolgálati és kommunista módszereket, a mindennapi megaláztatást és az alkalmazottak iránti krónikus bizalmatlanságot.” Szatmári Tibor 1992-ben az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform több dokumentumának is aláírója, a neve mellett vagy a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt (RMKDP), vagy az RMDSZ Kolozs megyei szervezete szerepel. 1994. április 18-án a Kolozs megyei szervezet ügyvezető testületének titkárává választották, 1995. júniusától szerkesztette az Ügyvezető Elnökség Sajtófigyelőjét. 1995-től az SZKT, ezen belül a Kelemen Kálmán vezette RMKDP tagja. 1996-ban aktívan részt vesz az RMDSZ választási kampányában, elsősorban a rádiós szerepléseket szervezte; 1997. október 3–4-én az RMDSZ elnökének tanácsadójaként számolt be a marosvásárhelyi kongresszuson a szövetség külpolitikai tevékenységéről. 1999. június 15-től Markó Béla kinevezte Szatmári Tibort az RMDSZ sajtóirodájának vezetőjévé, funkciójáról 2000 márciusában lemondott. 2001. szeptember 29-én az SZKT ülésén Szatmári azt kérdezte Markó Bélától, meddig tesz még elvtelen engedményeket a szövetség egységét fenyegető Reform Tömörülésnek és Tőkés Lászlónak. Arra is rákérdezett, hogy az RMDSZ miért nem teszi szóvá a nemzetközi fórumokon a Fidesz „négyéves aknamunkáját”, mely az RMDSZ legitim vezetőségének a megdöntésére irányul. 2002. november 5-én Szatmári Tibor bekerült a kongresszusára készülő RMDSZ programmódosító bizottságába. Szatmári Ildikó (lánykori neve Bajkó) a kilencvenes évek közepén Kötő József oktatásügyi államtitkár kabinetfőnöke volt, 2002 szeptemberében a magyar Oktatásügyi Minisztérium politikai államtitkárának határon túli oktatási tanácsadójává nevezték ki. 2004-ben a HTMH-hoz került, ahol az év áprilisában a hivatal főosztályvezetője lett, és az oktatásért, fejlesztésért, egyházi kapcsolatokért és művelődésért felelt. Emellett tagja az Apáczai Közalapítvány kuratóriumának, amelynek alapító okirata kimondja: a testület elnökét akadályoztatása esetén Szatmári Ildikó helyettesíti, és ebben az esetben őt teljes körűen megilleti az elnök jogköre. A kuratórium mandátuma – így a Szatmári Ildikóé is – idén május 31-én lejárt, de a kormány még nem nevezte ki az újabb kuratóriumot. Szatmári Ildikó a HTMH-ban 2005. április végéig dolgozott. /Szatmáriék tagadják a kémkedést. = Krónika (Kolozsvár), aug. 24./
2005. augusztus 24.
A bukaresti román napilapok hírügynökségi jelentések alapján számoltak be arról a magyarországi újsághírről, amely szerint egy román állampolgárságú házaspár Budapesten Romániának kémkedett, és az asszony különösen bizalmas kapcsolatot ápolt egy volt és egy jelenlegi magyar miniszterrel. A román Külföldi Hírszolgálat illetékese cáfolta, hogy a házaspár Romániának dolgozott volna. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke a Népszabadságnak elmondta: Szatmári Tibor a szövetség Budapesten dolgozó szakértője volt. Mivel a tavalyi romániai parlamenti választások nyomán az RMDSZ kormánytényezővé vált, a szövetség Communitas Alapítványának alkalmazásában lévő Szatmárinak Romániában kellett volna folytatnia munkáját. Mivel Szatmári korábban áttelepült Magyarországra, munkaszerződését közös megegyezéssel felbontották. Szatmári Ildikó nem az RMDSZ alkalmazottja volt, így vele kapcsolatban a szövetségnek semmilyen illetékessége nincs – tette hozzá Takács Csaba. Szatmári Tibor a Népszabadságnak elmondta: egyetlen szó sem igaz a kémügyből. Bizonyítja ezt, hogy ellentétben a Magyar Nemzet hírével, ma is Magyarországon élnek, megkapta letelepedési engedélyét. Szatmári Ildikó ugyancsak cáfolta a vádakat, a Népszabadság kérdésére. /Tibori Szabó Zoltán kolozsvári tudósító: Letelepedhetnek a „kiszorított kémek”. Szatmári Tibor és felesége cáfolja, hogy Romániának dolgoztak volna. = Népszabadság, aug. 24./
2005. augusztus 25.
A Magyar Nemzet augusztus 24-i számában visszatér a témára, a cikk szerint a Szatmári házaspár „aktív kémtevékenységet” folytatott. A szerzők úgy vélik: ennek tulajdoníthatóan Romániába és Ukrajnába kijutott az összes magyarigazolvány-tulajdonos személyi adata. A lap ugyancsak Szatmáriék számlájára írja azt, hogy Romániában folyó pereken előkerültek olyan okiratok (nem nyilvános kuratóriumi jegyzőkönyvek, magyar közalapítványi leltári ívek), amelyeket csak Magyarországon lehet beszerezni. Ezen okmányok segítségével állítólag a román hatóságok eljárásokat indítottak magyar civil szervezetek ellen. A magyarországi Reggel című lap augusztus 23-i száma olyan képpel illusztrálja cikkét, amelyen Szatmári Ildikó és Hiller István volt kulturális miniszter együtt látható – mintegy alátámasztásul azoknak a spekulációknak, amelyek szerint Hiller, a Magyar Szocialista Párt jelenlegi elnöke lenne az egyik, akivel a kémkedéssel gyanúsított hölgy „intim kapcsolatot létesített volna”. Ugyancsak augusztus 23-án a TV2 magyarországi kereskedelmi tévéadó Mokka című műsorában Tóth András magyar nemzetbiztonsági államtitkár kijelentette: „nincs olyan adat, amely a kép által megfogalmazott sugalmazásokat alátámasztaná”. Az MSZP sajtóosztályán nem kívántak nyilatkozni az ügyről. A HVG /Heti Világgazdaság/ hetilap azt feltételezi, hogy a pár csak a román titkosszolgálat szervezésében kötött házasságot, és eleve meghatározott céllal jött Magyarországra. Amikor lebuktak, megállapodtak a magyar hatóságokkal, hogy itt maradhatnak, ha hallgatnak az ügyről – állítják. A román újságok közül az Adevarul de Cluj A magyarok, a szex és a kémkedés című cikke szerint az egész kémbotrány a magyar titkosszolgálatok és jobboldali politikai körök akciója a Magyar Nemzeten keresztül, amelynek az a célja, hogy Románia hitelét rontsa. A központi román lapok kevés teret szenteltek a témának, egy kivétellel: az Evenimentul Zilei arról számolt be, hogy Szatmári Ildikó, tevékenysége során „magyar nyelvet is oktató romániai egyetemek felé irányította a pénzalapokat”. A magyar politikai osztály szereplői közül mindössze Répássy Róbert fideszes országgyűlési képviselő, a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság tagja szólalt meg bővebben. Szerinte az egyetlen bizonyíték, amire a cikkben utaltak, egy telefon-lehallgatás jegyzőkönyve, márpedig egy valamirevaló kém nem beszél egyértelműen ezekről a tevékenységekről telefonon. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Visszhangzik a „kémbotrány” = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./
2005. augusztus 25.
Kémkedett-e Szatmári Tibor és felesége a román titkosszolgálatnak? A gyanú alapos, a magyar hivatal vezetője, Tóth András nem nyilatkozik, nem nyilatkoznak – értelemszerűen – a román testvérszervezetek sem (SRI, SIE). Szatmári Ildikó elcsábította a Határon Túli Magyarok Hivatalának robusztus elnökét, s intim kapcsolatokat ápolt egy volt és egy jelenlegi magyar miniszterrel is. Fölmerül a kérdés: Verestóy Attila szenátor, a titkosszolgálatokat felügyelő bukaresti parlament RMDSZ-es tagja mit tudott erről? Miért kémkedik egy NATO-ország egy másik NATO-országban, ez nem kérdés, ez tény. Bálint-Pataki tagadta a vádat. Még viccesebb Hiller István tagadása, kijelentette, az ő zsánere a szőke, zöld szemű hölgy – amilyen a kedves felesége –, míg Ildikó, ahogyan hallja: fekete. Szatmári Tibor is megszólalt: az egész rágalom. /Bogdán László: Közélet: Ildikó, a román(iai) Mata Hari. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./
2005. augusztus 27.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Tóth András nemzetbiztonsági államtitkártól kért tájékoztatást a kémtörténet kapcsán – közölte a kormányszóvivő. A Cotidianul nevű román napilap Magyar Bálint oktatási miniszter és egy Lorin fedőnevű személy között lezajlott telefonbeszélgetés alapján készült lehallgatási jegyzőkönyvet hozott nyilvánosságra, melyet 2004. május 24-én Budapesten készítettek. Az újság Lorint Szatmári Ildikóval azonosította be, ő korábban az Oktatási Minisztériumban (OM), majd a Határon Túli Magyarok Hivatalában (HTMH) is dolgozott. „Te vagy az egyetlen, akit meghívtam” – a jelentés tanúsága szerint Magyar Bálint így szólt Lorinhoz, majd hozzátette: „személyesen”. Magyar Bálint minisztériumi sajtóosztályán nem tudnak arról, hogy a miniszter lakására invitálta volna Szatmári Ildikót, hangsúlyozták, a tárcavezető és a hölgy között csak szakmai kapcsolat volt. A hvg.hu szerint az egyik nagy párt szóvivője is bizalmas kapcsolatba került a hölggyel. A hirszerzo.hu nevű internetes oldal úgy tudja, hogy a házaspár „hatalmas befolyásra tett szert a magyar kormány határon túli politikájára és százmilliós támogatásainak elosztására” főleg a Medgyessy-kormány időszakában. Szatmári Ildikó 2003-ban magyar állampolgárságot, férje, Szatmári Tibor idén nyáron letelepedési engedélyt kapott Magyarországon, annak ellenére, hogy az Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) kiszorította őket munkahelyeikről. A hirszerzo.hu arra is felhívta a figyelmet, hogy Szatmári kapcsolatai elsősorban a határon túli ügyekkel foglalkozó MSZP-vezetőkkel és az SZDSZ-szel voltak kiemelkedően jók. Az NBH a lap információi szerint 2004 utolsó hónapjaiban kezdett nyomozni Szatmáriék ügyében. A gyanú szerint Szatmári Tibor „nagyköveti” beosztása fedőállás lett volna, valójában a budapesti román nagykövetségen keresztül kapott bukaresti megbízásokat teljesítette. A férfi elismerte, hogy volt „munkakapcsolata” a budapesti román nagykövetséggel, állítólagos hírszerző voltát viszont tagadta. /Mucuska fedőneve: Lorin. = Magyar Nemzet, aug. 27./
2005. augusztus 30.
A kémügyről Gálszécsy András azt mondta, mindennapos ügyről van szó, az viszont „üzemi balesetnek” tekinthető, ha ilyesmi nyilvánosságra kerül. A nemrég még a HTMH osztályvezetőjeként dolgozó Szatmári Ildikó jelenleg rendelkezési állományba van, és októbertől állástalan. Férje, Szatmári Tibor, az RMDSZ volt budapesti irodavezetője már az év elejétől szintén munkanélküli, saját bevallása szerint most kizárólag a házuk építésével foglalkozik. Nemrég még – kis túlzással – élet és halál urai voltak, legalábbis informálisan az anyaország és a romániai magyarság viszonylatában. Sem a HTMH, sem az RMDSZ vezetése nem adott meggyőző indoklást arra, miért váltak meg bizalmi állásba emelt munkatársuktól. A kiszivárgott hírek szerint a magyar igazolványt igénylők adatai, illetve különböző, a határon túlra juttatott támogatások dokumentációja jutott el Romániába. A román állam valószínűleg sokkal több adattal rendelkezik valamennyi állampolgáráról, mint amennyi a magyar igazolványban szerepel, írta Koncz Attila Budapestről. Gálszécsy megerősítette, hogy a rendszerváltás után sok olyan határon túli magyar került felelős pozícióba az anyaországban, akiről azután kiderült, valójában egy másik ország titkosszolgálatának érdekeit szolgálja munkájával. A szomszédos országok titkosszolgálatainak ügynökei vélhetően kivétel nélkül minden határon túli magyar szervezetben ott vannak. Megbízható források szerint a 90-es években volt olyan román hírszerzési ügynökség amelynek kolozsvári kirendeltségén több mint 40 százalékban magyar származású alkalmazottak dolgoztak. /Koncz Attila, Budapest: A kémek már (régen) a spájzban vannak. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./
2005. augusztus 30.
Telefonlehallgatási jegyzőkönyvek is nyilvánosságra kerültek a Szatmári-ügyben. Ez azt látszik bizonyítani, hogy Szatmári Ildikó valóban bizalmas viszonyt ápolt Magyar Bálint oktatási miniszterrel. A dokumentumot a Cotidianul című lap és a Transindex is közölte. A két ember közti beszélgetés a Transindex szerint: „A szövegek hangulata visszafogottan erotikus, gyakran nem szól semmiről, utalások, fél mondatok, sóhajok, szünetek, találkozó egyeztetések.” A Magyar Hírlap szerint az egyik magyar miniszter Mucuskámnak szólította telefonbeszélgetésük során az állítólagos kémnőt, Szatmári Tibor feleségét. A bizalmas megszólítást valóban tartalmazza a telefonlehallgatási jegyzőkönyvek egyike. Ennek ellenére a párbeszéd női résztvevője, Szatmári Ildikó a Magyar Nemzet on-line kiadásában „badarságnak” minősítette, hogy két tárcavezetővel is intim kapcsolatba került volna, Magyar Bálint oktatási és Hiller István volt kultuszminiszterrel „szigorúan” csak munkakapcsolatban volt. Az ügyben érintett valamennyi fél tagadja a vádakat. /L. J.: Mucuska, a román kémnő? = Krónika (Kolozsvár), aug. 30./
2005. augusztus 30.
Szatmári Ildikóval kapcsolatban kérdés: hogyan juthat valaki a bukaresti ismeretlenségből egyetlen dobbantással a Határon Túli Magyarok Hivatalába, majd a magyar Oktatási Minisztérium tanácsosi székébe? Megérkezik a férj, Szatmári Tibor Budapestre a megbízólevéllel vagy üzenettel, amelyben van egy kis utalás a feleségre, hogy valami állást kell neki biztosítani. Illetékes MSZP-s elvtárs lekáderezteti a házaspárt, és pillanatok alatt kijön az eredmény: Szatmári az ellenség ellensége, tehát csak jó fiú lehet. Kimagasló érdemeket szerzett Tőkés László gyalázásában. A házaspár az év elején hirtelen kegyvesztett lett. Ennek okáról a román sajtót sem tájékoztatták. Most miből épül a magyarországi házuk, kérdezte Nits Árpád. /Nits Árpád: Érzelmi káderpolitika. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 30.
2005. szeptember 1.
Újabb titkos jegyzőkönyvek kerültek nyilvánosságra Magyar Bálint magyar oktatási miniszter és Lorin fedőnevet viselő minisztériumi beosztott között folytatott telefonbeszélgetésekről, utóbbit több lap is Szatmári Ildikóval, az oktatási tárca volt alkalmazottjával azonosította. A Román Hírszerző Szolgálat vezetője ismét tagadta, hogy a román félnek bármiféle köze is lenne a magyar kémsztorihoz. A magyarországi Index hírportál szerint az egyetlen példányban készült lehallgatási jegyzőkönyvek egész sora került ki a Nemzetbiztonsági Hivataltól, a jelentésekben Magyar Bálint oktatási miniszter és a titkosszolgálat által megfigyelt Lorin fedőnevű nő beszélgetéseit rögzítették. Az Index azt írja, hogy a birtokába került, elvileg titkos és több szakértő által hitelesnek nevezett dokumentumok szerint a miniszter 2004. május 18-án egyszer, 19-én kétszer is felhívta mobilján a titkosszolgálat által megfigyelt Lorin fedőnevű személyt, aki a jegyzőkönyvek tanúsága szerint jelentős szerepet játszott a román–magyar oktatási szerződés előkészítésében. A hírportál által ismertetett jelentések szerint Magyar Bálint tehát három beszélgetést is folytatott az időközben kémkedés gyanújába keveredett egykori minisztériumi munkatárssal, Szatmári Ildikóval. Ebből az állítólagos lehallgatási jegyzőkönyvből közölt augusztus 25-én több részletet a Cotidianul című napilap is. A Magyar Nemzet múlt héten megjelentetett cikkében arról ír, hogy egy – akkor még meg nem nevezett – bukaresti kémnőt „szorítottak ki” férjével együtt Magyarország területéről, miután a nő három magyarországi hivatalossággal is intim kapcsolatba került. A magyarországi és a hazai sajtóban is nagy teret kapott sztori szereplői tagadják a vádakat, ahogyan a román titkosszolgálat is. /Újabb titkos jegyzőkönyvek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./
2005. szeptember 2.
A Román Hírszerző Szolgálatnak (SRI) semmi köze a Magyarországon kémkedéssel meggyanúsított két román állampolgár (Szatmári Ildikó és Szatmári Tibor) ügyéhez – jelentette ki Radu Timofte, a SRI igazgatója a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság és a hírszerző szolgálat vezetői között lezajlott találkozón. Verestóy Attila szenátor, a parlamenti bizottság alelnöke az említett találkozóról azt is elmondta, hogy a Külföldi Hírszerző Szolgálatnak (SIE) sem volt része ebben az ügyben. A titkosszolgálatok vezetői egyébként már korábban is – rögtön a kémügy kirobbanása után – cáfolták részvételüket vagy tüntetően megtagadták az eset kommentálását. Augusztus 23-án a SRI illetékesei például azzal hárították el a Gandul című napilap munkatársának kérdését, hogy „nem a megfelelő hivatalhoz fordult” (hiszen a SRI a belföldi titkosszolgálat). A lap ennek nyomán fordult a külföldi hírszerző szolgálathoz (SIE) is, amelynek meg nem nevezett illetékese egyenesen „lázálomnak”, „félrebeszélésnek” minősítette a magyar sajtóban megjelenteket. /A kémügyben a SRI cáfol. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 2./
2005. szeptember 2.
Kezdetét vette a jövőre esedékes magyarországi parlamenti választásokat megelőző kampány. A felek a politikai csatározásokból immár a titkosszolgálatokat sem hagyják ki. Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa, a Népszabadság kolozsvári tudósítója szerint a kormányváltás után az ároktemetés a Fidesznek is rendkívül fontos volt, nem állt érdekében, hogy kitudódjék: „mennyi pénz is került esetleg honi vagy magyarországi pártkasszába, netán magánzsebekbe azokból az összegekből, amelyek Erdélyben alapítványok számlái között eltűntek.” Tibori szerint a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem ingatlanügyeivel kapcsolatban több millió dolláros összegek sorsáról a mai napig nincsenek világos információk. Az újságíró szerint Erdélyben elkezdtek kerengeni az első információk arra nézve, hogy Szatmári Tibor és felesége kémek. „A Fidesznek nem maradt más hátra, mint bosszút állni azokon a személyeken, akik az egész ügyet, bizonyítékokkal együtt, kiszivárogtatták. Elkezdték tehát egyre hangosabban mondogatni a „kémügyet”, amelyet nyilvánosan, sok hónappal ezelőtt, a kolozsvári Transindex internetes lap egyik névtelen fórumán dobtak be először.” Mások szerint az ügyet a szocialisták szivárogtatták ki. Ezzel akarták megbüntetni az RMDSZ-t a Fideszhez történő közeledése miatt. „Mit is tudott volna megszerezni Szatmári Ildikó Bálint-Pataki Józseftől, Hiller Istvántól vagy pedig Magyar Bálinttól? Azt a titkot, hogy a HTMH-nak valójában milyen kevés beleszólása van a határon túlra szánt nagypénzek elosztásába?” „Az egész ügy valószínűleg nem egyéb, mint a kezdődő kampány keretében történő elmaradt leszámolások egyik legelső felvonása.” /Tibori Szabó Zoltán: Visszalövő lövészárok. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./
2005. szeptember 2.
Kémügy mégis van. A Magyar Nemzet értesülése szerint éppen Gyurcsány Ferenc kormányfő volt a ludas, aki március környékén, ,,a balliberális médiának tartott szokásos háttérbeszélgetésen említést tett a történtekről, ám tanácsadója jelzésére részleteket nem árult el az ügyről”. Azt, hogy a kormányfő már tavasszal tudott a történetről, azt az Index internetes portál erősítette meg. A Hírszerző.hu úgy tudja, márciusban ,,egy határon túli ügyekkel korábban hivatásszerűen foglalkozó magyarországi közszereplőtől” érkeztek néhány budapesti és erdélyi médiumhoz az első jelzések az NBH vizsgálatáról és Szatmáriék tevékenységéről. A napilap informátora szerint ,,szinte kizárt, hogy erre vonatkozó információkat bárki legális csatornákon megszerezhet”. A bizottságban történtek, a NBH-jelentés megrendelése és az államtitoksértés vizsgálatának ténye a lap forrásai szerint arra engednek következtetni, hogy a ,,kémtörténetnek” van valóságalapja. A portál úgy tudja, az NBH valóban vizsgálódott Szatmári Ildikó és a miniszterek kapcsolata után is; továbbá igazak az ügyről megjelent írásokban használt, Kiszorítás fedőnevű akcióról szóló hírek is, ám itt – a Magyar Nemzet állításával szemben – nem az országból, hanem a felderítő tevékenységet lehetővé tevő pozíciókból történő kiszorításról volt szó. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 2./
2005. szeptember 6.
A kémügyben lassan mindenki tényként kezeli, hogy Lorin azonos Markó Béla korábbi munkatársának feleségével, Szatmári Ildikóval. A magyar titkosszolgálati jelentésnek tűnő anyagok hitelességét ugyan nem erősítették meg hivatalos forrásból, de a magyar titkosszolgálat vizsgálja, hogy miként kerülhettek azok napvilágra, az NBH munkatársai már megjelentek az Index és a Hírszerző internetes portálok szerkesztőségében. Az ügyben szokatlan keménységgel szólalt meg a lassan kormánypárttá avanzsáló MDF is. Karsai Péter, a párt frakcióvezető-helyettese követelte, hogy Magyar Bálint valljon színt az ügyben, s aggasztónak mondta, hogy nemzetbiztonsági dokumentumokat szivárogtatnak ki a sajtónak. Almássy Kornél, a párt alelnöke arra is visszautalt, hogy Magyar Bálint szakmai és morális felelőssége már korábban is többször felmerült, elég csak a kétes közbeszerzési eljárásokra és az érettségi botrányra gondolni. /Dorozsmai Endre: Otthon történt. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 6./
2005. szeptember 23.
Budapesten a Nemzeti Nyomozó Iroda bűncselekmény gyanújának hiányára hivatkozva utasította el a Deport 56 elnökének feljelentését. Az indoklásban az áll, hogy „Szatmári Tiborral és Szatmári Ildikóval szemben sem a feljelentésben szereplő kémkedés bűntett, sem más bűncselekmény gyanúját megállapítani nem lehet”, a házaspár tekintetében büntetőeljárás megindítására alapul szolgáló adatokkal nem rendelkeznek. Szerdahelyi a kapott válasz ellen panasszal élt, szerinte jogtalanul tagadják meg a nyomozás megindítását. Ismert: a Magyar Nemzet augusztus végén írt először arról, hogy a magyar titkosszolgálat gyanúja szerint a román hírszerzésnek dolgozott egy romániai magyar házaspár, amelynek nőtagja korábban a Határon Túli Magyarok Hivatalánál (HTMH) dolgozott. Szatmári Ildikó állítólag „intim kapcsolatba került” a hivatal azóta leköszönt vezetőjével, valamint „ennek a kormányzati ciklusnak egy volt és egy jelenlegi miniszterével”. A házaspár férfitagja, Szatmári Tibor többször tagadta, hogy ő vagy felesége a román hírszerzésnek kémkedett volna, s perrel fenyegette meg azokat, akiknél „látható a rosszhiszeműség, illetve nem adták meg a lehetőséget, hogy elmondják véleményünket”. Érdekes, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat munkatársai megjelentek az internetes Index és a Hírszerző szerkesztőségében, s mindkét helyen arra voltak kíváncsiak, honnan kerültek a médiumok birtokába a kémbotránnyal kapcsolatos információk. /A Szatmári házaspár ellen nincs bizonyíték. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), szept. 23./
2005. szeptember 23.
Kötő József, az RMDSZ oktatásügyi államtitkára szerint a kémügy a sajtó által felfújt ügy, ami főként az RMDSZ ellen irányul. Elmondta, hogy előző államtitkári megbízatása alkalmával maga mellé vette a kémhistóriában elhíresült Szatmári Ildikót. „Ha igaz az egész, megkérdezhetnénk, hogy milyen információkhoz juthattak, milyet közvetítettek? Mi olyan dolgokról tájékoztattuk, amelyek szinte napi rendszerességgel jelentek meg a lapokban. Azok az információk, amelyeket ők közölhettek a másik fél felé, nemzetbiztonsági értékkel nem bírtak” – mondta Kötő. A román sajtó kezében ez a történés jó eszközül szolgált arra, hogy megkezdje az RMDSZ hiteltelenítését. Most lesz a kisebbségi törvény, a felekezeti törvény parlamenti vitája, módosítani kell a tanügyi törvény tervezetét, ahol a felekezeti oktatást kell szabályozni. Tehát érdekük volt, hogy az RMDSZ hitelét megrendítsék. Kötő nem ad hitelt a kémügynek. /Gazda Zoltán: „Éket akartak ütni a koalícióba” Kötő József véleménye a Mucuska-ügyről. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), szept. 23./
2005. október 14.
„Szatmári Tibor és Szatmári Ildikó nem lakik és nem lakott az Ötvös utcai villában” – reagált a lapnak Szabó Béla, a Határon Túli Magyarok Hivatalának ügyvezető elnöke, Tőkés László kijelentéseire. A püspök marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján azt állította, a kémkedéssel megvádolt Szatmári család lakott a határon túli magyar történelmi egyházaknak szánt budapesti épületben, és ez a magyar államnak több millió forintjába került. Ezzel szemben Szabó Béla elmondta: „Két épületről van szó, de az épületek nem lakhatóak, nem olyan jellegűek. Az egyik romos állapotban van, a másik felújítás alatt áll. Az RMDSZ működtetett ott egy irodát, de januártól az is megszűnt.” A Szatmári házaspárt is megkérdezte az Új Magyar Szó, de nem kívántak reagálni a püspök kijelentéseire. Állításuk szerint a kémkedési vádak miatt a Magyar Nemzet napilappal három napja perben állnak, a per végéig nem kívánnak nyilatkozni. /HTMH: valótlanságot állított Tőkés László. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./
2005. december 23.
Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója szerint a magyarországi politikai pártok köpönyeget forgatva játszadoznak a határon túli magyarok legszentebb érzelmeivel. Nyoma sincs már a 15 évvel ezelőtti eufóriának. Megfogalmazták – s ebben is valamennyi magyarországi párt egyetérteni látszik –, hogy „az erdélyi magyarokat ki kell szorítani a kormányzati és az államigazgatási funkciókból, mert ezek mind megbízhatatlanok” állította az újságíró. Szerinte ezt bizonyítja a „kémbotrány” is, amelybe az Erdélyből áttelepedett, és Magyarországon is erdélyi célok érdekében tevékenykedő Szatmári Tibort és feleségét mártották bele. Nem kémkedtek ők senkinek, írta Tibori. A Magyar Nemzetben augusztusban arról jelent meg írás, hogy a magyar Nemzetbiztonsági Hivatal leleplezett és „kiszorított” Magyarországról egy erdélyi házaspárt. Az RMDSZ vezetői magunkra hagyták őket, „egyetlen pillanat alatt elfeledve mindazt, amit ez a két ember itt Erdélyben és Magyarországon a szövetségért tett.” A magyarországi polgári nemzetbiztonsági szerveket felügyelő politikai államtitkár, Tóth András szerint „az egész kémügy szervezőinek az volt a célja, hogy a törvénytelen módon megszerzett minősített adatokat eltorzítva politikai botrányt keltsenek, és ellehetetlenítsék a kormány munkáját”. Tibori szerint azt állították, hogy Bálint-Pataki József, HTMH-elnöki minőségében „hivatali információkat, köztük nagy valószínűséggel minősített adatokat” is ismertethetett Szatmári Ildikóval, s hogy a házaspár a HTMH-ban „illetéktelenül hozzáférhetett a rendszerben tárolt adatokhoz” is. Mindebből egyetlen szó sem igaz, tette hozzá az újságíró. Szatmáriék és Bálint-Pataki József ügyét a magyar kormánynak mielőbb tisztáznia kell, az RMDSZ-nek pedig hamut kell szórni a fejére, írta Tibori Szabó Zoltán. /Tibori Szabó Zoltán: Kettős hontalanság. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./
2006. szeptember 28.
A Magyar Nemzet napilap első fokon elvesztette azt a pert, amelyet rágalmazás vádjával indított ellene Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) volt elnöke. Bálint-Pataki azt követően kezdeményezett jogi eljárást jóhíre védelmének érdekében, hogy a Magyar Nemzet tavaly augusztus 22-től kezdődően több cikkében „hírbe hozta” a volt hivatalvezetőt egyik munkatársnőjével, aki – a lap állítása szerint – férjével együtt a román hírszerzésnek dolgozott. A Magyar Nemzet azt állította, hogy Szatmári Ildikó, aki „korábban a HTMH-nál vállalt munkát, így került bensőséges viszonyba főnökével”, és így elérte azt, hogy a hivatal szabotálhassa a határon túli magyarságnak szánt támogatásokat, valamint azt is, hogy az erdélyi magyarság számára hátrányos kormányzati döntések szülessenek. A Magyar Nemzet „kisebbségi szakértőjét”, Lukács Csaba újságírót vette igénybe állításainak bizonyítására. Lukács szerint forrásai meg nem nevezett HTMH-munkatársak voltak, továbbá „névtelen leveleket, elektronikus anyagokat kapott pontosan meg nem határozható forrásokból”. Bálint-Pataki elégtételt kapott, de aligha nyert. A helyreigazítás nem volt hírértékű sem Budapesten, sem az Evenimentul Zilei háza táján, de Kolozsváron és Székelyudvarhelyen sem. Bálint-Pataki József, Szatmári Tibor, Szatmári Ildikó – „ezt a három embert aljas, koholt vádakra alapozott módon hurcolták meg, penderítették ki állásából és alázták porig.” – írta Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója, a Szabadság munkatársa. /Tibori Szabó Zoltán: „Ismeretlen forrásból” tönkretett életek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./
